Pereyaslavskaya Rada

Minden nemzet történelmében van egy bizonyos végzetes idő, amely meghatározza jövőbeni életmódját sok évig.

Ukrajna számára kétségkívül ilyen fordulópont volt a Pereyaslav Rada, amely nagyszerű esemény lett, amely megmentette az ukrán népet a lelki, gazdasági és nemzeti rabszolgaságtól.

16-17 században az ukrán országok a lengyel-litván nemzetközösség területén voltak. A lengyel nemzetség uralkodott , akik kegyetlenül kihasználták az őslakos népességet, és jobbágynak nevezték őket.

A gazdasági rabszolgaság szorosan összefonódott a spirituális lánggal: ebben az években az ortodoxia földalatti volt, hiszen Lengyelország tervei között szerepelt az ukrán katolikusság.

Nem kívánta elviselni egy ilyen helyzetet, Hetman Khmelnitsky 1654-ben összehívta a Pereyaslav Rada-t, amely az ukránok felszabadító mozgásának utolsó szakaszává vált.

Abban az időben a cári Oroszországban a Don és a Yaik területén már léteztek olyan területek, amelyek nem ismerik a jobbágyat és bizonyos autonómiát élveznek. Ezekben a kozák régiókban a kormány telepítette a kozákokat és az ukrán parasztokat, így biztosítva számukra a szabad emberek jogát.

Hamarosan, a szomszédos területeken létrejött a Slobodskaya Ukraine - egy bevándorló régió, ahol a kozák nyilvántartás működött.

Szó szerint az ülés előtt a hetman találkozott Buturinnal, az orosz nagykövetség vezetőjével, majd a Staritsa Rada-val, aki egyhangúlag beszélt a szerződés mellett.

És már a nap közepén nyitottnak is nevezték, ami a történelemben Pereyaslavl Rada néven ismert. A város polgárai, a környező vidékek parasztjai, a lengyel-litván nemzetközösségtől mentes földeken állomásozott rendezők vettek részt .

A hetman beszédet készített, amelyben ismét felidézte a felszabadítási háború nyomán elszenvedett sok áldozatot. Hangsúlyozta, hogy az ukránok számára az egyetlen módja annak, hogy megszilárdítsák nyereségüket, Oroszország elismerése lenne.

Khmelnitsky javaslatát jóváhagyásával üdvözölték, az őrmester, a kozákok és a kispolgárság esküt tett az orosz cárnak. Az 1654-es Pereyaslavl Rada, amely gyakorlatilag újra egyesült az ukrán és az orosz népekkel, rendkívül fontos volt mindkét állam továbbfejlesztésében, amelyek együttesen külföldi támadásokra is utaltak.

Mit kaptak mindkét oldalon ebből a szakszervezetből?

A Pereyaslav Szerződés ukrán parasztoknak biztosította a lengyel-litván nemzetiség nemzeti és vallási elnyomásából való szabadságot és szabadságot, ukrán vének és nemesek azt álmodták, hogy megerősítik kiváltságait az orosz trón segítségével, és Ukrajnába uralkodó uralkodóvá válnak. És mindezt csak az Oroszországon belüli politikai autonómia elfogadását követően lehetett kapni.

A cári kormány elismerte az ukrán hetman megválasztását, de ezt követően jóváhagyta. Minden állam, kivéve Törökországot és Rzeczpospolitát, diplomáciai kapcsolatot ápolhat Ukrajnával.

A Pereyaslav Rada megőrizte a lengyelországi háború alatt kialakult adminisztratív és katonai apparátust, valamint az elektivitást. Az igazságszolgáltatási rendszer a helyi hagyományok és szokások szerint működött.

Ugyanakkor a cári kormánynak kellett ellenõriznie az adók gyûjtését, amelyek közül néhánynak kincstárába kellett mennie.

Számos döntést hoztak nemcsak a vallás közössége, hanem a politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok, a népek és a nyelvek évszázados közelsége is.

Mindazonáltal a Pereyaslav megállapodás csak nagyon általános feltételek mellett határozta meg Oroszország és Ukrajna kapcsolatát. Számos rendelkezéseit a felek másként értelmezték, ami belső konfliktusokat és konfliktusokat teremtett az orosz cári önkényurzusgal a jövőben.

A megállapodás elfogadása Oroszország és Lengyelország között megkezdett háborúhoz vezetett, és három évig tartott.