A Parlamenti Köztársaság. Főbb jellemzők

A parlamentáris köztársaság egyfajta republikánus kormányforma. A fő különbség a Monarchia között az, hogy az ország uralkodója cserélhető és választható. A fej hatalma a szavazók vagy a képviseleti testület származéka.

A Parlamenti Köztársaság. bizonyíték

Ez a kormányforma, az elnök csak alkotmányos államfő. Az uralkodó vezetősége nem vonatkozik a parlamentre és az összes tevékenységére.

A parlamentáris köztársaság feltételezi, hogy a végrehajtó hatalom vezetője a miniszterelnök (az osztrák kancellár és a Németországi Szövetségi Köztársaság). Ő végzi el az összes politikát. A miniszterelnök és kormánya beszámol a parlamentnek.

Az olasz alkotmány szerint az elnök képviseli az egész nép egységét, és az ország vezetője. Ugyanakkor az alaptörvény egy másik cikke azt mondja, hogy az általános politika vezetése és magatartásáért való felelősség a Miniszterek Tanácsának vezetője. Így az olasz alkotmányos normák szerint a végrehajtó hatalom a miniszterelnök, nem pedig az elnök kezében van.

Hasonlóképpen gyakorlatilag minden parlamenti köztársaság határozza meg az elnök jogállását.

Az osztrák alkotmányban egy ilyen jellegű kormányzati forma kissé nem jellemző jogi formája. A törvény kimondja, hogy a legmagasabb végrehajtó testületek magukban foglalják a szövetségi elnököt, államtitkárokat, szövetségi minisztereket és a földek kormányának tagjait. Ugyanakkor az Alkotmány nagyon részletes listát tartalmaz az elnöki hatalomról. Ez a lista világossá teszi, hogy az államfő csak formális uralkodó.

Ugyanez a helyzet figyelhető meg Görögország alaptörvényében.

Meg kell jegyeznünk, hogy a parlamentköztársaságot kormányzati formaként azon az elven alapul, hogy az elnök úgy dönt, mint "döntőbíró", egyensúlyba hozva az államhatalmat. Így határozza meg az ország vezetőjének helyét a testületek struktúrájában, határozza meg a hatalmak hatókörét, a választási rendszert. Meghatározzák a más hatóságokkal való kölcsönhatás sajátosságait is.

A parlamenti köztársaság vezetőjének hatáskörei hasonlítanak az alkotmányos uralkodóra ruházott hatáskörökhöz. És az első, és a második esetben az uralkodó ereje tisztán szimbolikus. Ugyanakkor a politikai válság idején drámai módon megemelkedik az államfő szerepe. Csak az elnök képes biztosítani a hatalom folytonosságát, fenntartva a politikai stabilitást.

A parlamentáris köztársaság (mint kormányforma) sok országra jellemző. Például egy ilyen politikai rendszert hoztak létre a Németországi Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Svájcban, Magyarországon, Ausztriában, Írországban és más hatalmakban. A volt szovjet köztársaságok közül csak Lettországban hoztak létre parlamenti köztársaságot.

Ez a kormányzati forma természetesen pozitív és negatív jellegű.

A rendszer fő előnye, hogy a nagyobb térfogatú erő egy testben koncentrálódik. A döntéshozatal a szavazatok többségével történik. Egy parlamenti köztársaságban nincs olyan hivatalos vagy szerv, amely akadályozhatja a parlamenti döntések végrehajtását.

Ebben a rendszerben a politikai cselekvésekért való felelősség határait átnézik. Ebben az esetben a választó pontosan tudja, ki a hibáért felelős.

Az is fontos, hogy a kormány közvetlenül a szavazók körében alakuljon ki. A választások során minden jelölt átadja az eredeti bizalmi próbát.

Egy parlamenti köztársaság körülményei között a parlament legfelsõbbsége kizárja a hatalom koncentrációját ugyanazon a kézen.