Moduláris programozás

A moduláris programozás a "megosztás és meghódítás" elve alapján működik. Szükséges megérteni.

A moduláris programozás magában foglalja a program szervezését, független kisméretű egységek sorozataként, melyeket általában olyan moduloknak neveznek, amelyek viselkedése és szerkezete teljesen meghatározott elvek hatálya alá tartozik. Érdemes megosztani a "modul" koncepciójának alkalmazását, amikor a programozási nyelv szintaktikai egységeire és a nagy program töredezettségének egy több blokkra történő beszélésénél fogva osztható meg, amely mind eljárásokban, mind függvényekben megvalósítható. A moduláris programozás lehetővé teszi a program tesztelésének egyszerűsítését és a hibák időben történő felismerését. A hardverfüggő feladatokat szigorúan elkülönítheti a többi részfeladattól, ami javítja a létrehozott programok mobilitását. Az időkritikus modulok külön-külön is átdolgozhatók, ami sokkal könnyebbé teszi a folyamatot, és sokkal hatékonyabbá teszi a hatékonyságot. Ráadásul a moduláris programozás sokkal könnyebben érthető, mivel a modulok hatékonyan használhatók építőelemként más programokhoz.

A "modul" kifejezést a programozás során a moduláris elv bevezetése kapcsán kezdték használni. A hetvenes években a modult valamilyen funkciónak vagy eljárásnak hívták, amelyet bizonyos szabályok szerint írtak. Mivel akkoriban nem létezett általánosan elismert követelmény, a modult minden olyan eljárásnak nevezték, amelynek mérete legfeljebb ötven sor. A Parnassus a modul első konkrét követelményeit képezte: "Egy modul létrehozásához elegendő minimális ismeretekkel kell rendelkezni a másik tartalmáról." Kiderült, hogy Parnassus volt az, aki először a programozásban rejlő információ fogalmát formálta. Meghatározása arra vezet minket, hogy a hierarchia legalacsonyabb és legmagasabb szintjének különálló eljárása modulnak nevezhető. Az információ megbízható elrejtése nem állt rendelkezésre az akkoriban meglévő struktúrák használatával, mivel a globális változók erőteljes hatásának volt alávetve, és komplex programokban való viselkedését nagyon nehéz megjósolni. Szükséges volt egy olyan konstrukció létrehozása, amely ezekből a változókból izolálódott. Ő volt az, akit modulnak neveztek, és ennek alapján moduláris programozás született.

Kezdetben azt feltételezték, hogy komplex szoftvercsomagok megvalósítása a modul használatával, funkciókkal és eljárásokkal megvalósítható, mint egy olyan terv, amely ötvözi és elrejti egy adott részfeladat végrehajtásának részleteit. De a Turbo Pascal nem hajtotta végre teljes mértékben a moduláris programozási elvet. Ezen a nyelven a belső modulok nem támogatottak, az importálás rugalmasan nem valósul meg, mivel nem teszi lehetővé az objektumok importálását más modulokból. Ennek a körülménynek az együttes hatása azzal a ténnyel, hogy a személyi számítógépek elterjedésével a programozók száma jelentősen bővült, ami csökkentette az elméleti készenlét átlagos szintjét, ami ahhoz vezetett, hogy az alkalmazások fejlesztésekor modulokat használtak a funkciók és eljárások problémabeszámláinak létrehozására. Csak a képzett szakemberek alkalmazták a teljes nyelvi tervezést az összes objektum strukturálásához.

Ha a programozó szempontjából nézzük a Pascal modulokat, akkor számukat úgy kell meghatározni, hogy a feladatot több, egymástól független részfeladatból bontjuk le. Az extrém esetben a modul csak egyetlen eljárást vehet igénybe, ha szükséges, hogy az általa végrehajtott helyi művelet teljesen független legyen a program többi részének hatásától, amikor a projektkód megváltozik.