A hasnyálmirigy hormonjai biológiai jelentőséggel bírnak.

A hasnyálmirigy funkciói. A hasnyálmirigy növekményes funkciója a Langerhans - α-, β-, D- és F-típusú szigetek speciális sejtjeinek köszönhető. Az ilyen típusú sejtek bizonyos hormonokat szekretálnak: a Langerhans-sziget β sejtek szintetizálják az inzulint, az α-sejteket, a glükagon, a D-sejtek-szomatosztatin, a hasnyálmirigy és a szekretin, az F sejtek hormonszerű anyagokat (lipocain és párologtatás) szintetizálnak. Ezért a hasnyálmirigy fontos szerv, amely részt vesz az anyagcsere folyamatok szabályozásában. A hormon által termelt hormonok hatással vannak mindenféle anyagcserére a szervezetben. Az inzulint L.V. Sobol'ev már 1902-ben. A 19. század közepén létrejött a hormon szerkezete és szintézisét végezték el.

A hasnyálmirigy hormonjai: inzulin. A szabad inzulin céljai a májsejtek, az izom és a kötőszövetek. Az inzulin a metabolizmus minden típusát érinti: fehérje, szénhidrát, lipid, de a leginkább a szénhidrát anyagcserére gyakorolt hatását vizsgálják. Először is, az inzulin fokozza a sejtmembránok permeabilitását glükózra, és ez biztosítja a vérből a szövetbe való átmenetét. Ez a hormon aktiválja a foszfoglukotranszferáz enzimet (hexoszokináz), és így biztosítja a glükóz glukóz-6-foszfát-átalakulását. Az inzulin szénhidrát anyagcserére gyakorolt hatásának végeredménye a glükóz koncentrációjának csökkenése a vérben (hipoglikémia) és a glikogén felhalmozódása az izmokban, a májban és más szervekben. Az inzulinhiány miatt a sejtek elvesztik a glükóz alkalmazhatóságát. A vérben lévő mennyisége fokozatosan emelkedik (hiperglikémia), és elkezd kiválasztódni a vizeletben (glycosuria).

A glükóz mellett az inzulin elősegíti az aminosavak aktívabb transzportját a vérből, a nyirok a sejtek citoplazmájába, aktiválja a transzkripciót és a transzlációt, ezáltal növeli a fehérjeszintézist.

Az inzulin hatása a lipid anyagcserére az a tény, hogy szénhidrátokat szolgáltat magasabb karbonsavak szintéziséhez, és máris triacil-glicerinek és más lipidek képződnek. Másrészről, az inzulin gátolja a szövet lipázt, beleértve a cAMP képződésének gátlását. Az inzulin elégtelen kialakulása a szervezetben az aminosavak fokozott szétesése következtében jön létre, ami végső soron az ammónia és a karbamid felhalmozódásához vezet a vérben. Aktiválja a lipolízist, ami a szabad zsírsavak, a keton testek és a koleszterin vérben való felhalmozódásához vezet.

A hasnyálmirigy hormonjai: glukagon. A glükagon célpontjai a máj, a zsírszövet és az izomsejtek, de a legfontosabb a máj, amelyben a glükagon hatására a foszforiláz aktiválódik, ami viszont aktiválja a glikogén hidrolízisét. Ezért a glikogén mennyisége a májban csökken, és a glükóz a vérben nő. Ezenkívül a glukagon fokozza a glükonogenezist, aktiválja a zsírszövet lipolízisét, és ezáltal megakadályozza az elhízás kialakulását. Ezt számos acetil-CoA és keton test keletkezik. A glükagon szekréció csökken a hyperglykaemiával, de fokozódik a stressz és a kemény munka miatt.

A hasnyálmirigy hormonjai: szomatosztatin. Ez a hormon gátolja az inzulin és a glukagon növekedését, a gasztrin és a gasztrin-serkentő sósav szekrécióját. Az inzulin, a glukagon és a szomatosztatin növekedésének megsértése a cukorbetegség kialakulásának középpontjában áll. Ezt a betegséget az általános gyengeség, a hiperglikémia, a glükózuria, a poliuria (a napi vizelet mennyisége 3-5 alkalommal növekszik), a diabéteszes szürkehályog előfordulása és a szaruhártya opacitása rögzíti.

A hasnyálmirigy hormonjai: lipokain és vagotonin. A lipokain olyan hormonszerű anyag, amely megakadályozza a zsírmájat , serkenti a zsírok, zsírsavak oxidációját és a májból a szövetekbe történő felszabadulást, elősegíti a foszfolipidek bioszintézisét. A vagotonin stimulálja a paraszimpatikus idegrendszer működését, elsősorban a vagust, aktiválja a hematopoiesis folyamatát.