Találkozó az együttműködésről és biztonságról Európában: dátum, szerep

Az EBESZ ma a legnagyobb nemzetközi szervezet. Szakértői körébe tartozik a konfliktusok megoldása a fegyverek használata nélkül, a tagországok határainak integritása és sérthetetlensége, a közönség alapvető jogainak és szabadságainak biztosítása. A tanácsadó testület születésének története a háború utáni időszakra nyúlik vissza, amikor komoly kérdés merült fel az országok közötti destruktív és véres háborúk megakadályozásával kapcsolatban.

Az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia fontosságát magyarázza az a tény, hogy a világtörténelemben nem voltak precedensek ilyen találkozók megtartására. A Helsinkiben aláírt záró törvény az elkövetkező évek számára megalapozta a kontinens biztonságát.

Az EBESZ háttere

Az 1975-ös európai biztonsági és együttműködési találkozó a 20. század eleje óta zajló események eredménye. Az 1. világháború romboló tornádót pusztított az európai kontinensen, ami sok bánatot okozott. Minden ember fő vágya az volt, hogy megakadályozza az olyan konfliktusokat, amelyekben nincs győztes. A Szovjetunió első ízben kezdeményezte egy kollektív biztonsággal foglalkozó tanácsadó testület létrehozását az 1930-as években.

Azonban a különböző rendszerek közötti nézeteltérések megakadályozták Európa vezető szerepét a közös szabályok kidolgozásával a Szovjetunióval együtt. Ennek eredményeképpen az egység hiánya és a kontinensen a biztonsági kérdések közös megközelítése sok szempontból ismétlődő háborút eredményezett, amely még több életet követelt, mint az I. világháború.

De az antifasiszta koalíció példája azt mutatta, hogy még a különböző politikai rendszerekkel rendelkező országok hatékonyan együttműködhetnek a közös cél érdekében. Sajnos a hidegháború megszakította ezt a jó szándékot. A NATO megalakulása 1949-ben, majd a Varsói Szerződés blokkja megosztotta a világot két harcoló táborba. Ma szörnyű álomnak tűnik, de a világ valóban egy nukleáris háború várakozásán élt, az Egyesült Államokban az emberek több ezer egyéni bombaspektort építettek, hosszú konfliktus esetén vízzel és táplálékkal.

Ilyen körülmények között, amikor az egyik háborús fél félelmetlen lépése félreérthető és szörnyű következményekhez vezetne, különösen szükséges volt a játék egységes szabályainak és szabályainak kidolgozása, mindenkinek kötelező érvényűvé tétele.

A

Az európai együttműködésre és biztonságra vonatkozó konferencián nagy mértékben hozzájárultak a kontinens keleti részeinek országai. 1965 januárjában Varsóban a Szovjetunió és más országok kezdeményezték, hogy egységes normákat és szabályokat dolgozzanak ki az európai kontinens összes országának kollektív biztonságára és kölcsönös együttműködésére vonatkozóan. Ezt a javaslatot a PAC következő ülésein dolgozták ki 66-ban és 69-ben, amikor elfogadták a békéről és az együttműködésről szóló nyilatkozatot, valamint az összes európai államra vonatkozó külön felhívást.

A washingtoni országok miniszterei a prágai és budapesti 69. és 70. évek találkozóján már megfogalmazták a napirendet, amelyet az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia is tartalmaz. Ezzel párhuzamosan zajlott egy párbeszéd a nyugati országokkal.

A Német Szövetségi Köztársasággal aláírt egy megállapodást, amely akkoriban megerősítette a meglévő határokat. 1971-ben már megegyezés született a Nyugat-Berlin státuszának négy vezető ereje között . Ez nagyban meggyengítette a kontinens feszültségét, és jogilag megerősítette a háború utáni világrend eredményeit.

Az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia jelentős hozzájárulást tett a semleges országok által, amelyek a legkevésbé kívánatosak voltak a két hadviselő erő között. Finnország ezt az eseményt szervezte meg, valamint előzetes üléseket tartott a területén.

1972-ben, a helsinki helsinki Otaniemi kisvárosában minden párt hivatalos konzultációi kezdődtek. Ezek az események több mint hat hónapig tartottak. Ennek eredményeként úgy határoztak, hogy az európai biztonságról és együttműködésről szóló konferenciát tartanak, amelynek időpontja valósággá vált. A csúcstalálkozót három szakaszban kellett megtartani, és napirendjén szerepelt:

1. Biztonság Európában.
2. Tudományos, technikai, ökológiai és gazdasági kapcsolatok.
3. Emberi jogok, humanitárius kérdések.
4. Nyomon követési lépések.

Az első szakasz

Az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó konferencia, amelynek éve a történelem során elmúlik, 1973 július 3-án Helsinkiben kezdődött, és a 7. évig tartott. 35 állam vett részt benne.

A. Gromyko bemutatta a kollektív biztonságról szóló általános nyilatkozat tervezetét. A gazdasági és kulturális együttműködésre vonatkozó javaslatait az NDK, Lengyelország és Magyarország dolgozott ki. Az emberi jogok kérdését nagy figyelmet fordított az FRG, Olaszország, Anglia, Kanada.

Az ötnapos tárgyalások eredményeképpen úgy döntöttek, hogy követi az úgynevezett Kék könyv ajánlásait, és végleges jogi aktust fogalmaz meg a tárgyalások második szakaszában.

A második szakasz

Svájc semlegesítette az Együttműködési és Biztonsági Konferenciát. A tárgyalások második szakaszát Genfben tartották és sokáig tartott, 1973. szeptember 18-án. A fő forduló két évvel később, 1975. július 21-én ért véget. A napirend elsı három kérdésére, valamint a negyedik téma megvitatására szolgáló munkacsoportot hoztak létre.

Ezenkívül a munkát 12 albizottságban végezték, amelyben minden érdekelt fél részt vett. Ez idő alatt 2500 ülést tartottak a bizottságnak, amelyen a végleges megállapodás 4.700 javaslata került megvitatásra. A hivatalos találkozókon kívül számos informális találkozó volt a diplomaták között.

Ez a munka nem volt könnyű, mert a párbeszédet olyan országok végezték, amelyek különböző politikai rendszerekkel rendelkeztek, nyíltan ellentétesek egymással. Kísérleteket tettek olyan projektek bevezetésére, amelyek megnyithatnák az állami beavatkozás lehetőségét az államok belügyeibe, ami önmagában ellentétes a terv szellemével.

Lehetséges, hogy ez a titáni munka nem hiába volt, minden dokumentumot elfogadtak és benyújtottak a záróokmány aláírásához.

Az utolsó szakasz és a végleges dokumentum aláírása

Az európai biztonságról és együttműködésről szóló záró konferencia Helsinkiben július 30-tól augusztus 1-ig tartott. Ez volt a legreprezentatívabb találkozó az államfői kontinens történetében. A megállapodásban résztvevők 35 országának vezetője vett részt benne.

Ezen a találkozón született megegyezés azokra az elvekre vonatkozóan, amelyek az elkövetkező évek során megteremtették a kollektív biztonság és a kontinens együttműködését.

A dokumentum fő része az Alapelvek Nyilatkozata.

Eszerint minden országnak tiszteletben kell tartania a területi integritást, tiszteletben kell tartania a határok sérthetetlenségét, békésen rendeznie kell a konfliktusokat és tiszteletben kell tartania állampolgárai alapvető jogait és szabadságait. Ezzel lezárult az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó helsinki konferencia, amelynek évében az államok viszonyában új mérföldkő lett.

Biztonság és együttműködés

A végleges dokumentum első fő szakasza kijelentette a konfliktusok békés rendezésének elvét. Az államok közötti vitákat nem erőszakkal kell megoldani. A félreértések elkerülése érdekében az országoknak nyíltan értesíteniük kell a nagy katonai gyakorlatokat, a nagyméretű fegyveres csoportok mozgalmát, és fel kell hívniuk megfigyelőket az ilyen esetekben.

A második rész foglalkozik az együttműködés problémáival. Beszámol a tapasztalatok és információk cseréjére a tudomány és a technológia területén, az egységes normák és szabványok kidolgozásában.

Az emberek nevében

A legnagyobb rész foglalkozik a legtöbb embert érintő kérdésekkel - a humanitárius szférával. A keleti és a nyugati táborok közötti állami-személyes kapcsolatok átmérõen ellentétes nézõpontjával kapcsolatban ez a szakasz a konzultációk során a legnagyobb vitát okozta.

Meghatározza az emberi jogok tiszteletben tartásának elveit, a határok átlépésének lehetőségét, a családegyesítések garanciáit, a kulturális és sportegyüttműködést a különböző országok állampolgárai között.

Az elvek végrehajtásának garanciái

A dokumentum végső, de nem utolsó része a "Következő lépések" szakasz. Megállapítja a részt vevő országok találkozóinak és konzultációinak lehetőségét annak érdekében, hogy eleget tegyen a találkozó fő elveinek. Ez a rész az volt, hogy a végleges dokumentumot egy igazi erővé alakítsa, nem időpocsékolás.

A 20. század vége a szocialista tábor összeomlása volt. A határok összeomlottak, és az államok integritása üres hanggá vált. Mindezt példa nélküli szenvedés kísérte a hétköznapi emberek, háborúk a volt Jugoszláviában, a Szovjetunió területén.

Ezekre az eseményekre reagálva a politikai és deklaratív testület 1995-ben egy reális szervezetté alakult át - az EBESZ-ben.

Ma a közelmúlt eseményeinek fényében, a kontinens legközepülete közepén tartott konzervált katonai konfliktusok újrakezdésének fenyegetésével szemben az 1975-ös európai biztonsági és együttműködési konferencia szerepe sürgetőbb, mint valaha. Ez az esemény egyértelműen kimutatta, hogy még az esküdött ellenségek is egyetérthetnek egymással a béke és a stabilitás érdekében.