„Búcsú, mosatlan Oroszország ...” Lermontov „Farewell, mosatlan Oroszország”: a történelem folyamán, a vers elemzés

A vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” Lermontov írta a múlt évben az élete idő előtt megszakadt. Ugyanakkor virágzó irodalmi tehetség. Ezek az egyszerű nyolc vonal alig legismertebb átjáró között gazdag irodalmi örökségét a költő. És még csak nem is valamilyen speciális értelemben szépség vagy tökéletesség szótag vers. Csak ezt a két verset évtizedek szerepel az iskolai tananyag és memorizálni minden új generációs hallgatók szívét.

Mi a költő azt akarta mondani az oktáv? Milyen körülmények vezette őt, hogy írjon egy verset „Farewell, mosatlan Oroszország ...”? Milyen mély értelme rejtve, első ránézésre egyszerű vonalak?

történelmi háttér

Szinte lehetetlen pontosan megérteni minden munka, ha kivesszük a keretében a történelmi háttér. Különösen ez az állítás, hogy a költészet. Végtére is, a termék a térfogati típusú regényben vagy történet lehetővé teszi, hogy dolgozzon ugyanezen háttér, amely befolyásolja a felfogás és a rövid vers gyakran szolgál egyfajta megnyilvánulása az érzelmek okozta a környezet, és tisztázni kell.

A vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” (Lermontov), amelyet elemezni, nyúlik vissza 1841. Ebben az időben, stretching fél évszázada, a kaukázusi háború javában. Oroszország arra törekszik, hogy csatolja a hegyvidéki területeken, és erősítse a határon, és szabadságszerető hegymászók minden erőfeszítést, hogy fenntartsák a szabadságot.

Míg fordítására katona vagy tiszt jár a kaukázusi része volt szinonimája linkeket a jegy egy irányba. Különösen akkor, ha miután egy férfi követte a megfelelő sorrendben, amely ösztönzi a fenti bátor a legmelegebb pont csaták.

az író személyisége

By 1841 Mihailu Yurevichu Lermontovu már be 26 év (a születése napját, ő nem él abban az évben). Ő már szerzett hírnevet, mint a költő, hanem egy személy, a társadalom nem kedveli. És a hozzáállás igaz, hogy jól megérdemelt. Az író tudatosan igyekezett megszerezni a hírnevét, mint egy bohóc és egy gereblyét. És a viccek voltak maró és merész, mint a jóindulatú. Versek Lermontov és a személyes tulajdonságok zajos törzsvendég világi belső annyira feltűnő nincs összhangban egymással, hogy a legtöbb olvasó úgy érezte, tapasztalatok, tükröződik a költészetben, szilárd játék képzelet. Csak a szép szavak, anélkül, hogy magát a szoros hatással rájuk.

Azonban az ő néhány barátjával, Michael álarcot viselt, hogy az emberekre, de a papíron töltötte ki a rejtett számokat kínozza az érzéketlenség a világ lelkét.

De az a tény, hogy az, aki azt írta: „Isten veled, mosatlan Oroszország ...” igazi hazafi, senki sem vonta kétségbe. Szeretem az anyaország fejeztük nemcsak a fenséges ritmus, hanem a katonai ügyek. Amikor eljött az ideje, hogy vegyen részt az ellenségeskedésben, Mikhail nem szégyelli ő tiszteletére egy ősi nemesi család. Az igazságosság meg kell jegyezni, hogy a katonai karrier egyáltalán nem vonzó Michael. Még küszködött, hogy lemond, hogy képes legyen folytatni a műfordítás anélkül, hogy zavaró, de nem merte, hogy csalódást által felvetett nagyanyja, aki látni egyetlen unokája sikeres katonai.

életkörülmények

1837-ben, a vers „Death of a Poet” Lermontov ítélték és elküldte az első link a Kaukázusban. Mivel a kérés a nagymama Elizabeth Alekseevna Arsenyev, aki kapcsolatban állt az udvarnál, ott maradt sokáig - csak néhány hónapig. És maradjon ez egy költő inkább kincstári kellemes benyomások, hanem egy valós veszély.

Az elején 1840, Lermontov került párbajra, amiért elítélték a második link a háborús övezetben. Ezúttal a rend alkalmazták a rendelkezésére a császár a szükségességét, hogy folyamatosan vegyenek részt elítélt az első sorban a támadás.

Ezekkel összefüggésben események és írták a vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...”. Lermontov kifejtett hozzáállás, hogy az akkori sorrendben. Eldobja félkövér replika, ami átjön kimondhatatlan keserűséget imádott haza megy önkény, és az egész nép szolgaian támogatja a megállapított sorrendben.

Ez a vers, nem kétséges, írták le a mandzsettát, egy csapásra. Ebben azt öntjük minden haragját, és a vágy, hogy hagyjuk magunk mögött a fájdalmat a cselekvők igazságtalanság. Remélte, hogy találjanak vigaszt otthonuktól távol, a hatalmas kiterjedésű a Kaukázusban.

Szó szerint minden mondat a két verset tartalmaz egy komoly értelme. Meg kell adni egy kis időt, hogy megértsék, milyen értéket használtunk Lermontov képeket az emberek, akik éltek a végén egy viharos XIX. Csak ebben az esetben az erő és a szépség, tartozékait az oktáv, meg fog jelenni, mielőtt a maga teljes pompájában.

„Viszlát”

A „viszlát” első konkrét kérdések nem okoz. A szerző bemegy egy háborús övezetben, és ez a kezelés megfelelő itt. Azonban még ebben az első pillantásra nyilvánvaló, és vitathatatlan koncepció rejlik valami. Valójában csak egy költő igyekszik nem az ő szeretett hazáját, és a fennálló társadalmi rend elfogadható neki.

Ez egy gesztus, szinte határos a kétségbeesés. Forrongó a mellben a költő harag ne folyjon ki a rövid „Viszlát.” Bár ő legyőzte a rendszert, de nem tört szellem.

„Mosatlan Oroszország”

Az első és nagyon jogos kérdés merül fel, hogy mindenki, legalább egy kicsit ismeri a műveit Mikhail Yurevich, a következő: miért a költő használja a kifejezést „mosatlan Oroszország”? Lermontov gondol itt nem fizikai tisztátalanság honfitársaik.

Először is, Lermontov verseit mutatja, hogy neki, hogy megalázzák a hétköznapi orosz emberek egyszerűen elképzelhetetlen. Szerelem és tiszteletben tartása áthatja minden munkáját. Költő merészen támadja az életmód a nemesség, hanem az élet egyszerű parasztok, elnyeli a szervesen, mint a zord szépségét orosz természet.

Másodszor, történelmileg, hogy évszázadokon Oroszországban tartották nagy becsben fenntartani a tisztaságot. A leginkább elszegényedett falvak létezett fürdő, mossuk és parasztok ott legalább egyszer egy héten. Amit nem lehet elmondani a „felvilágosult” Európában, ahol a kifinomult hölgyek fürdés - a legjobb esetben - két vagy három alkalommal egy évben. És a lovas gallon használt parfüm és kölni, hogy megölik a bűz mosdatlan testek.

Így a „Farewell, mosatlan Oroszország” Lermontov verset szokás szerint az idő volt, hogy szétszórja a nemes szalonok, még felengedés nélkül, egyszerűen csak szerette volna kifejezni megvetését alkotmányt. Ez egy fájdalmas megjegyzés, amely egyébként csak megsérteni, majd az orosz.

„Az ország rabszolgák”

Még egy felületes elemzése a vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” nincs ok azt feltételezni, hogy a „szolga” a szerző valahogy azt jelenti, jobbágyok. Nem, itt arra utal, hogy a szolgai engedelmesség a felső osztály. On, sőt, a törvénytelenség mindegyikük az arcát az erős.

„Az ország urak”

A „Lord” itt viseli egyértelműen negatív jelentésű. Ez hasonlít a „piti zsarnokok” - egészíti ki a mészárlást saját belátása szerint. Az elégedetlenség, a fiatal költő érthető. A párbaj után, amiért elítélték, ez csak gyerekes. Amikor Lermontov ellenfél, aki volt a kezdeményezője a párbaj a forgatás, nem fogadott Michael csak kiürítette a pisztolylövés az oldalán -, hogy nem fogja bántani okozott, hogy Ernest de Barentin.

Azonban a büntetés kellett szenvednie, hogy Michael, miután Ernest De Barante fia volt a francia nagykövet, valamint a részvétel a illetlen incidens egyszerűen elcsendesedett fel. Talán éppen ezért a vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...”, a történet a teremtés szorosan kapcsolódó nem egészen tisztességes eljáráshoz, impregnált ilyen keserű.

„És te, kék egyenruhát ...”

Kék Gárda az Orosz Birodalomban voltak képviselői a csendőrség, amely nagyon népszerű a köznép sem, sem a hadsereg nem élvezik. A vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...”, és nem hívja őket, mint a hatályos fenntartása érdekében, de együttműködők létezett cári zsarnokság.

„És te, a hűséges emberek”

Emberek, hű titkosrendőrség? Igen ez nem történt meg! Itt Lermontov nem beszélünk annyira az emberek, mint az emberek, mi a helyzet a politikai rendszer egészére. A szerző úgy véli, hogy Oroszország elmaradt a szomszédos nagyhatalmak Európában fejlődése szempontjából az államapparátus. És ez a helyzet csak akkor lehetséges, mert a nemzet egészének panasz nélkül támogatja a meglévő rendet.

„Lehet, hogy a fal elrejtette a kaukázusi”

A vágy, hogy elkerülje bármit is a harci övezetben nem tűnik túl logikus. Azonban Lermontov kaukázusi volt egy igazán különleges hely. Ez az első alkalom, hogy meglátogatta őt, míg ő még kisfiú, és élénk megjelenítést ebben az időszakban, akkor végezzük el az életét.

Az első referencia Mikhail többet utaznak, mint a harcot. Csodálta a fenséges természet, és úgy érezte, nagyon kényelmes távol világi squabbles. Ezt szem előtt tartva ilyen körülmények között, akkor könnyebb megérteni a költő vágya, hogy elrejti a Kaukázusban.

„... az a pasák”

De a „pasák” néz ki, kissé szervesen alkalmazása a hatóságok az orosz birodalom. Miért Lermontov A title parancsnokok az Oszmán Birodalom leírni az orosz csendőrök?

Néhány megfogalmazás tegye a helyére a „Királyok” vagy „vezetők”. Ugyanakkor nehéz elfogadni azt a tényt, hogy ezek a lehetőségek eredetileg Lermontov. „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” - a vers, amelyben a szerző ellenzi egy bizonyos létező sorrendet, amelyben a király kulcsszerepet játszott. De a király, mint a vezető, nem lehet csak az egyik. Az ilyen címek többes ebben az esetben egyszerűen rossz.

Lermontov kortársai ilyen mondat lenne egyértelműen rezanulo tárgyaláson. Képzeljük el, hogy a hírekben bemondó azt mondja, valami ilyesmit: „És most elnökünk ...”. Olyasmi, mint a mondat: „menekülés királyok” hangzana, hogy az olvasók a XIX.

Szó szerint, az egész történelem a törökök az orosz nép ádáz ellenségek. És a mai napig, hogy ez az azonosított nemzeti vonatkozik sértő becenevet. Vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” írták, amikor Törökország orosz társadalom erősen kötünk egy merev autokrata állam. Ezért képviselői az elit csendőrök néha pasák, hogy hangsúlyozzák a hozzáállás, hogy azokat a köznép. Úgy látszik, ez az a pont, befektetés nagy orosz költő versét.

„Mindent látó” és a „meghallgatás”

Szerencsétlen Mikhail Lermontov párbaj Ernest de Barant viselt, természetesen teljes magán. A veszekedés közötti fiatal vett hely a házban egy bizonyos grófnő Laval, ami adott egy labdát. Maga a párbaj zajlott két nappal később minden íratlan szabályai - egy félreeső helyen jelenlétében másodperc mindkét oldalon.

Annak ellenére, hogy nincs kellemetlen következményekkel jár ez az összecsapás nem volt kevesebb, mint három hét alatt, Lermontov őrizetbe vették. A bűntudat töltünk egy cikket „misprision”. Sem a második, sem ellenfele válaszolni nem volt szó.

Ennek oka az a vizsgálat megkezdése nem konkrét felmondását egyik közvetlen résztvevők, és a pletykák a párbaj, hogy elterjedt a fiatalok körében tisztek. Ezért a költő és alkalmazza a jelzőt „mindent lát” és „meghallgatás”, amely leírja a munka a titkosrendőrség.

Azonban néhány változata a vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” így homlokegyenest ellenkező olvasás az utolsó két sor. Bennük a szerző panaszkodik a „nem látó” és „füle a hallásra nem” beszél a vakság és részrehajló igazságszolgáltatás.

Nos, ez az elmélet joga létezni. Azonban ha olyan sok variáció? A végén, a vers Lermontov - nem egy termék, ezer évvel ezelőtt, hogy a régészek vissza kell állítani a morzsákat. És abban az időben az írás, ez a vers a szerző már jól ismert művét az egy szempillantás alatt összetört az értelmiség körében, így hagyva a tíz vagy több száz példányban. Ezek az eltérések vezettek sokan kezdenek kételkedni még, hogy ez a vers valaha írtam Lermontov. „Búcsú, mosatlan Oroszország ...” szenvedett megsemmisítő támadást kritikusok.

Kétségek a kibocsátói

A legfőbb érv, ami kétséges, hogy a szerző ezt a vers Mihail Lermontov - a közzététel időpontjában a munka. Mivel az a költő halála sikerült menni közel fél évszázada - 46 éves. Egy példányát a legkorábbi fennmaradt kézirat dátumok a lista elején 70-es években a múlt században. Ez azt jelenti, a különbség a három évtized között az írás az eredeti és a másolat.

Nem egy vázlat vagy tervezetet terjesztett a kezét Mikhail Yurevich, szintén nem létezik. Azonban Bartne (történész, aki felfedte a fény korábban ismeretlen vers) Magánlevélben utal, hogy a létezését az eredeti írta Lermontov tolla, de rajta kívül a dokumentumot, mert soha senki nem látta.

Még rejtélyesebb között irodalmi vers „Farewell, mosatlan Oroszország ...” jellege is. Az elemzés a szerző viszonya a felszabadító az országot nem hagy kétséget nem csak csalódás, sőt, valamilyen módon, figyelmen kívül hagyva az ország, amely korábban soha nem Lermontov megnyilvánult.

Ugyanakkor több kicsapó szerelmeseinek látványos kinyilatkoztatások, érdemes megjegyezni, hogy a híres „Viszlát!” Lermontov dob nem az anyaországhoz, és a tökéletlen államapparátus. És, hogy mindenki egyetért és irodalmi életrajza a költő.

Egy másik érv által használt kritikusok - összehasonlító elemzés két vers: „Homeland” és a „Farewell, mosatlan Oroszország ...”. Ők állítólag írta a különbség egy pár hónapig. Azonban az egyik átitatva tisztelet a hazáért, a második tele hízelgő, hogy az azonos haza jelzőket.

Ez lehet olyan mértékben megváltoztathatja a hangulat a költő? És nem igaz? Megjegyzi, egyedül keserűség rejlő legtöbb Lermontov működik. Ők egyszerűen kifejezve nagyobb kifejező, azt látjuk, a vers „Búcsú, mosatlan Oroszország ...”. Nincs megvetését szülőföldjüket, amelyre a kritikusok próbálják nehéz megadni. Ott van a fájdalom a költő szeretne látni az ország virágzó és progresszív, de kénytelen megbékélni azzal a ténnyel, hogy ezek a törekvések elfojtott a fennálló rendszert.

De a végén, mindenki maga dönti el, milyen hitt. Elég érvek az egyik, majd a másik kezét. És aki volt a szerzője e vers valójában ez gyökerezik az orosz irodalom és a biztosan sokat elárulnak a fennálló helyzet közepén a XIX.

És a rajongók számára Mihaila Yurevicha Lermontova egészen működik amelynek szerzője, nem kétséges, a költő. By the way, aki élete során nevezték utódja Puskin! Irodalmi hagyatéka, nem kétséges, össze lehet hasonlítani a szétszórt ékszereket a kincstár az orosz irodalomban.