„Fiastyúk” - a konstelláció a költészet

Szerint a szemantikai jelentését a „galaxis” azt jelenti, egy bizonyos közösség tagjai egy korszak és egy tevékenységet. A szó eredete a görög mitológiában. Fiastyúk - a hét lányai Atlas és Pleione, amely Zeusz emelte fel az égre, és vált a konstelláció. Hat csillagok ragyognak a fényt, és csak egy félénken elrejti - mert ellentétben ő engedelmes nővérek úgy döntött, szeretett istenek az emberek. Ugyanezen mitológia ősi tengerészek égi jelzést teszünk csillagkép Plejádok.

Nem meglepő, hogy ez a hely tárgy évszázadok és évezredek lett népszerű szimbóluma zene miniszterek. Különösen élénk tükrözi a konstelláció az északi féltekén található a szépirodalmi. Már az ókorban, a III században, az alexandriai iskola költészet született. Hét költők utal rá - Homer Jr., Apollo, Nikander, Theocritus, Aramur, Likotron és Filiki - szervezett egy külön kör és nevezték magukat "fiastyúk". Ez a tendencia továbbra is a történelem az ókori irodalom példaként a nagy költészet.

Évezredek telt, a történelem megismételte önmagát. A reneszánsz idején, 1540-ben, Franciaországban nyilvánította magát az új költők „Fiastyúk”. Ez volt egy időben a francia romantika, és így tovább - a divat ősi költészet. Egy csoport fiatal költők által vezetett Pierre de Ronsard bemutatta valóban forradalmi program fejlesztése a nemzeti irodalom. Érdemes megjegyezni, hogy ők is voltak a hét, ők nevezték a közösség nem csak a „fiastyúk”. Ez egy kísérlet újraéleszteni, és ad egy új lélegzetet natív irodalom, és ugyanabban az időben, ez egyfajta figyelmen kívül hagyják az évszázados hagyományok, a francia költészet.

Milyen programot költők „Fiastyúk” alapja? Megállapításra került az értekezés Joachim du Bellay volt, és egyfajta kiáltvány nem újraéleszteni, hanem hogy új irodalomban. A fiatalabb generáció költők harcolt valamit, hogy a francia irodalomban az ősi hagyomány Alaxandrine vers. Egy ilyen kívánság magyarázták, hogy ez volt a hellén, az alexandriai költészet közel tökéletes - és a szótag, és poétika általában. A szólva gyenge és ellentmondásos tanulmány készült finom bólintás a anyanyelv: igen, a francia nyelv szép, nagy potenciállal rendelkezik, de ez nem olyan fejlett, mint a görög vagy latin, és mert szüksége van a fejlődésre. És mi fejlődés útjára tanácsos választani „fiastyúk”? Ez nem olyan, mint az utánzás a régiek.

A költői közösség, benne öt - Etenn Zhodel, Jean-Antoine de Baïf Remi Bello, Zhan Dora, Pontus de Tyard. A öröksége „Fiastyúk”, amely azért jött le, hogy a modern időkben, vált egy jól ismert példája egy igazi francia romantikus lírai és költészete Pierre de Ronsard, mint keserű tapasztalat mladoellinistov reneszánsz. Már a 70-es években, a későbbi években írta az igazi remekművek, különösen maradt a történelem a francia irodalom „szonettek Helen” - a ráfordított utolsó reménytelen szerelem. És nincs bennük nyoma utánzás, nem udvariasságból szíve alexandriai vers, de csak egy élő, szenvedő lélek egy költő.

A későbbi időszakokban az irodalomtörténet már többször hangzott kapcsolatban a „fiastyúk” költészet. Ez azonban pusztán jelző kijelölése költők egy aktuális vagy egy korszakot. Tehát a modern irodalomkritika gyakran használt kifejezés „költők Puskin galaxis”, „galaxis költők ezüst” kor ". De ez hogyan Goethe írta, „az új évszázad - más madár.”